Bazi mese
2009 január 28. | Szerző: Peterrim
Miután a pupák ifjak megkapták apjuk bazi áldását, számba vették a terveket, és szőttek. Mert terveket szőni olyan orszában ahol tervgazdagság van, minden pupák polgár alapmíveltségéhez tartott. Elsőre a legidősebb fiú állt elő olyan bazi ötlettel, hogy ő bizony az óperencián túl kívánja fába vágni a fejszéjét. A többiek, szám szerint a másik kettő, csak hüledeztek a bazi elhatározáson, próbálták róla lebeszélni, még sírtak is egy bazi keveset, aztán mikor már madnem eltántorodott az idősebb testvér a bazi nagy vízen való átkeléstől, gyorsan kiebrudálták a testvérek a hajókikötőbe, nehogy a maradásával bazira elcsessze az életét. Szerencsétlen fivérek, jót akartak azzal, hogy nem marasztalták, sajnos nem tudták mi lesz ennek a vége.
Elég az hozzá, a legidősebb pupák kölök elindult az óperencián túlra, szembenézzen a vad ismeretlennel, bazira boldoguljon és ahogy az már lenni szokott az eféle regéhben, szép dolgos feleséget szerezzen magának.
Itt jegyezném meg, hogy a mesékben gyakorta visszatérő motívum a 3 testvér esete, és amikor felkerekednek ezek az ifjak szerencsét próbálni, és mindig a legidősebb testvér jár a legbazibbul.
Na, jó csak szóltam.
Azt, hogy mi van az óperencián túl nem nagyon tudni. Alig kapni valamicske kis hírt onnan. Néha jött ugyan egy kevés galambposta a legénytől, hogy jól van, megtanult gyorsan bazi sokat mosogatni, puszil mindenkit, aztán egyszercsak semmit nem írt, de a rá következő években se írt semmit, vagy az is lehet, hogy a galambok unták a hosszú utat. Aztán megint jött egy üzenet tőle amiben panaszkodott, hogy nagyon kemény az élet meg minden és puszil bazira megint mindenkit. Így teltek múltak a bazi unalmas évek, aztán később jött a rossz hír – a bazi sok zsemle közé szorított marhahúsos sajtos izétől csúnyán meghízott, nehezére esik már a séta a májámi bícsen, a kétkezi munkájában szétstresszeli a pupák agyát, és lehet hónapokon belül lemond az áj bí em nevű csoportosulás vezérségéről, így 45 éveses inkább a hátralévő kis életét valami halivúdi (ne kérdezd meg mi az, gondolom valami szar) szinésznőcske feleségével és 4 bazi rossz gyerekével akarja tölteni, és mindenfelé utazgatnak majd. Ja és a bazi szenvedélyének akar hódolni eztán ami egy kicsi fehér golyó hajkurászása egy bazi nagy füves tisztáson. Normális?
Persze annak megítélése, mennyire járt szerencsétlenül a legidősebb nem az én feladatom. Persze abban egyetérthetünk, hogy azért elbabrált vele az élet. Ennél bazira jobbat érdemelt volna, de ez van, a mesék már csak ilyen végzetesek.
folyt. köv.
Bazi mese
2009 január 22. | Szerző: Peterrim
Hol volt, hol nem volt, de inkább aszondom, inkább volt, mint lesz, szóval egy szegény ország. Valamikor királya is volt ennek a országnak, de ő is elment világgá, mert gondolta ebben a bazi szegénységben nem dicsőség királynak lenni de az is lehet, hogy nem is ment hanem küldték. Szó mint száz, se király, se jólét, csak a bazi nagy nyomorúság, meg a bazi nagy elkeseredettség. Néhány bazi atyafi rettenetes elmével valamiképp megkaparintotta az egykori király tekintélyes trónját, és bazira kezdte a kis ország útját egyengetni. A jószándék lehet, hogy megvolt, de bazira nem sikerült.
No, elég az hozzá, ahogy így csapódik az ország ide meg oda, balra meg balra, erre jön Lenin!
Érted? Lenin. Na ezen most én is nagyon meglepődöm, mert nem vártam, hogy Lenin csak úgy belekerül a bazimesébe, mert mit is keres egy mesében egy kis kopasz ember ahol leginkább daliás szőke hercegek szoktak forgolódni, de hát bazi furcsa dolgok bírnak történni az óperencián innen. Na elég az hozzá, hogy ez a jószándékú kopasz ember volt hivatott arra, hogy a pandorra szelencéjét kinyissa. Ha az a szelence egyszer kinyílt visszacsukni már bazira nem lehetett. Néhány főkolompos, merthogy bazira így hívták a kormányzó urakat jobb körökben, ahogy beleszagoltak a szelencébe, bazira beleszédültek az ideológiába, ami a teológia óperenciás megfelelője volt ha hiszed ha nem. Azt, hogy pontosan milyen is volt küllemre az ideológia, azt nem tudom, de, hogy bazi piros volt arra állítólag többen bazira határozottan emlékeznek.
Tehát voltak a kormányzó főkolompos urak mint bazi hozzáértők, és volt a nép akit kormányozni kellett, mert bazira nem tudták, hogy lehet a nyomorúságból kikeveredni. A nép egyik felének volt szaglása, ezek bazira érezték az ideológiát, ők voltak a janik, a másik felének nem volt érzékenysége az illatokra, ezeket pupákoknak nevezték. A janik bazira tudtak alkalmazkodni a kolomposok úzmutatásaihoz, a pupákok meg szenvedni tőle, de bazira.
Na ennyi bazi előzmény után jöjjön a cselekmény végre.
Volt egy szegény pupák ebben a bazi országban, és volt ennek a pupáknak 3 fia. Amikor mindhárman bazi nagyok lettek, odálltak pupák apjuk elé:
– Édesepánk, úgy határoztunk, itt az ideje szerencsét próbálni! Valami mást akarunk a világban, bazira nincs kedvünk a kolomposokat meg a janikat hallgatni egész életünkben!
– No, akkor kívánok néktek bazi sok szerencsét – mondta a pupák apjuk és ezzel szélnek engedte őket.
Bazira ígérem, folyt köv.
Lehet, a Télapó bácsi a hülye felnőtteknek tűnik csak barátságosnak?
2008 december 16. | Szerző: Peterrim
2008 december 16. | Szerző: Peterrim
Ha egy kiló gesztenye olyan ezer forint minimum, akkor vajon a 149 forintos mirelit gesztenyepüréből (feldolgozva, mélyhűtve, csomagolva, szállítva) mi az ami hiányzik? Talán a gesztenye?
2008 december 6. | Szerző: Peterrim
Ha én most lennék gyerek, és anyámmékkal a december eleji napokat fülledt hipermarketokban töltöttem volna ahol hegyekben áll a csokimiklós, szaloncukor és a legó meg a műfenyő, akkor december hatodikán simán kiröhögném a pirosruhás maskarába öltözött Karcsi bácsit, a hülye rénszarvasos meséjével együtt, és a Amerikan Army számítógépes játékból ismert extragépfegyveremmel még jól rá is ijesztenék mit bohóckodik nekem. Biztos, hogy sokkal jobban érdekelne egy igazi robotmikulás automata csokivetővel és turbólézeres krampuszbénítóval.
Csókolom, magának van elég sütnivalója?
2008 december 5. | Szerző: Peterrim
Amikor kitennéd a boltod elé, hogy “ész eladó”, fogadjunk, hogy senki nem tér be hozzád, lesz szíves kedveském adna egy kicsit a nekem való méretből? Mert hogy senki nem gondolja, neki kevés van, és kéne egy kicsi még, hátha könnyebben boldogulna. Az ész az a dolog amiért nem kígyóznának hosszú sorok.
Ebből az következik, hogy talán egyetlen dologból van elég ebben a világban ez pedig az ész.
Ennek ellenére mégsem érjük fel ésszel azt az eszetlenséget ami környezetünkben folyik. Kezdve attól, hogy elment az esze a gyekeknek, nincs agya a vezetőinknek addig, hogy határozottan tudjuk bizony más népeknek szalmával van kitömve a fejük.
Akkor most van ész elég vagy nincs? Sokszor elhangzik olyan kifelyezés, hogy ehhez hülye vagyok, nem értem meg ilyenek, de így csupán azért szabadkozunk, hogy lerázzuk magunkról azt a terhet amit a gondolkodás nehéz feladata akasztana a nyakunkba. Pedig az igazság az, hogy tényleg segg hülyék vagyunk úgy általában, csak ezt nem hisszük el. Mert ha nem így lenne, akkor az esti imában nem arra kérnénk az isteneket, hogy segítsen a másnapi állásinterjún, megoldani a nagymama elhelyézését meg ilyeneket.
Ha nem lennék segg hülyék akkor minden nap józan észért és életvidám felfogásért fohászkodnánk, hisz a fejünkből indul ki amire hatással lehetünk, a gondolkodásunk határoz meg mindent. És ami a Földön csak létezik arra az ember hatással lehet. Az istenek dolga teljesen más…
2009 január 29. | Szerző: Peterrim
Szerintem a pénzügyi válság a világ legnagyobb kötelező szerencsejátéka:
tétnek felteszed az egész vagyonod – na nem önszántadból – aztán a végén vagy nyersz ( nem nagyot persze), vagy kurva nagy bukta lesz a vége…
Oldal ajánlása emailben
X