Énekverseny

2011 október 10. | Szerző: Peterrim |

A fene tudja, mi köt le engem a szennytévé faktoros műsorában, de leköt, ezt észrevettem, merthogy várom a következő szombatot rögtön adás után.
Azt kell mondjam, sok tehetség van kicsinyke országunkban, még nem igazán sikerült mindenkit megszokni az előző szériából, máris itt egy rakat új énekes. Akikből többnyire bevásárlőközponti hangulatcsináló hakniceleb válik leginkább talán, mert nem bírja felszívni őket a minőségi magyar zeneipar.

Az gondolná az ember, hogy nem fogyasztunk zenét, pedig dehogynem. Még soha ennyi zenés rádió nem volt mint mostanában, ennyi zenelejátszóféleség sem, mégis a magyar előadók valahol elvesznek a kínálatban.
Én speciel nem szeretem – néhány daltól eltekintve – a mai magyar könnyűzenét. Olyan semmilyen. Számomra nem ad élményt. Hangzásilag. A szöveg persze javíthat valamicskét, de akkor is valahogy mintha nem találnánk meg a megfelelő hordozó eszközt a dalokban. Ha meghallgatsz egy idegen dalt, rájössz, hogy a legtöbbjük önmagában nem nagy durranás, a hangszerelés, zenei ötletek, az akkordok újraértelmezése teszi élvezetessé ezeket a slágereket. Azt kell gondoljam, hogy leginkább ötletes zeneszerzőkben, és hangszerelőkben van hiányunk. Kereslet pedig lenne, tehetséges előadó bőven akad, de jó szerzemény alig. Na nekik kéne egy xfaktort indítani.

Mondom mindezt úgy, hogy botfülem van.
Felejtsétek el!

Amúgy meg tudja mondani valaki miért Liszt Ferencről lett elnevezve repülőtér??? Lehetett volna mondjuk Bánki Donát, akinek azért mégiscsak több köze volt a repüléshez, mint Lisztnek. Kíváncsian várom mikor avatják a Jedlik Ányos zenetörténeti múzeumot és a Máté Péter műszaki szakközépiskolát.