Bazi mese

2009 január 22. | Szerző: Peterrim |

  Hol volt, hol nem volt, de inkább aszondom, inkább volt, mint lesz, szóval egy szegény ország. Valamikor királya is volt ennek a országnak, de ő is elment világgá, mert gondolta ebben a bazi szegénységben nem dicsőség királynak lenni de az is lehet, hogy nem is ment hanem küldték. Szó mint száz, se király, se jólét, csak a bazi nagy nyomorúság, meg a bazi nagy elkeseredettség. Néhány bazi atyafi rettenetes elmével valamiképp megkaparintotta az egykori király tekintélyes trónját, és bazira kezdte a kis ország útját egyengetni. A jószándék lehet, hogy megvolt, de bazira nem sikerült.

No, elég az hozzá, ahogy így csapódik az ország ide meg oda, balra meg balra, erre jön Lenin!
Érted? Lenin. Na ezen most én is nagyon meglepődöm, mert nem vártam, hogy Lenin csak úgy belekerül a bazimesébe, mert mit is keres egy mesében egy kis kopasz ember ahol leginkább daliás szőke hercegek szoktak forgolódni, de hát bazi furcsa dolgok bírnak történni az óperencián innen. Na elég az hozzá, hogy ez a jószándékú kopasz ember volt hivatott arra, hogy a pandorra szelencéjét kinyissa. Ha az a szelence egyszer kinyílt visszacsukni már bazira nem lehetett. Néhány főkolompos, merthogy bazira így hívták a kormányzó urakat jobb körökben, ahogy beleszagoltak a szelencébe, bazira beleszédültek az ideológiába, ami a teológia óperenciás megfelelője volt ha hiszed ha nem. Azt, hogy pontosan milyen is volt küllemre az ideológia, azt nem tudom, de, hogy bazi piros volt arra állítólag többen bazira határozottan emlékeznek.
Tehát voltak a kormányzó főkolompos urak mint bazi hozzáértők, és volt a nép akit kormányozni kellett, mert bazira nem tudták, hogy lehet a nyomorúságból kikeveredni. A nép egyik felének volt szaglása, ezek bazira érezték az ideológiát, ők voltak a janik, a másik felének nem volt érzékenysége az illatokra, ezeket pupákoknak nevezték. A janik bazira tudtak alkalmazkodni a kolomposok úzmutatásaihoz, a pupákok meg szenvedni tőle, de bazira.

Na ennyi bazi előzmény után jöjjön a cselekmény végre.
Volt egy szegény pupák ebben a bazi országban, és volt ennek a pupáknak 3 fia. Amikor mindhárman bazi nagyok lettek, odálltak pupák apjuk elé:
– Édesepánk, úgy határoztunk, itt az ideje szerencsét próbálni! Valami mást akarunk a világban, bazira nincs kedvünk a kolomposokat meg a janikat hallgatni egész életünkben!
– No, akkor kívánok néktek bazi sok szerencsét – mondta a pupák apjuk és ezzel szélnek engedte őket.

Bazira ígérem, folyt köv.